A saláták az év bármely szakaszában fogyasztható leveles zöldségek. Most már. Nem volt ez mindig így. Ezen a héten nézzünk a salátalevelek mögé, fedezzük fel a technológiai újdonságokat, melyek lehetővé tették, hogy a téli hónapok során is friss salátákat vegyünk a zöldségesnél. 

Általánosságban a saláták rövid tenyészidővel rendelkeznek és a hidegebb hónapokat is jól viselik. A téli termesztésükhöz (kivéve a télálló fajtákat) fedett fűtött termesztőberendezésekre van szükség. Ez hazánkban nem valósul meg, hiszen az üvegházakban a hosszabb tenyész idejű, nagyobb hasznot hozó paradicsom és paprika termesztése történik. Melléjük nem fér be a saláta. A hazai kereslet sem kiegyenlített, főként a húsvéti időszakra esik a fő fogyasztás. Pedig remek rost forrás emésztőrendszerünk megfelelő működéséhez. 

A nagyobb üzletekben, zöldségesekben szinte folyamatosan lehet kapni jégsalátát, és kicsit ritkábban római salátát is. Ezen áruk nagy része importált. A világ különböző tájain nagyobb a kereslet a leveles zöldségekre és igencsak különleges termesztési módok is kialakultak.

Jégsaláta

Ez a saláta meglehetősen semleges ízvilágot képvisel. Nagyon sok víz szükséges a termesztéséhez. Friss élelmiszerhez képest jól gépesíthető a betakarítása, de még így is sok ember dolgozik megfeszített tempóban. Nézzétek csak!

Ameddig a szem ellát! Gyönyörű és egyöntetű, természetnek nyoma sincs. Ezen a videón a nyári termesztés látható, de ne tévesszen meg senkit. A mediterrán országokban is fedett termesztő berendezésekben termesztik ezt a salátát is. Az országunk Spanyolországból importálja, bár ebben az kétséges lesz milyen behozotalra számíthatunk. Keressük a hazait!

Római saláta

Ezen saláta termesztésében sincs nagy különbség. Az érdekesség itt az lehet, milyen szintű gépesítést tesz lehetővé ennek a piaca. 

Viszont akadnak igen csak érdekes megoldások!

Japánban vannak már dóm alakú termesztőberendezések, melyekben hidrokultúrában termesztik a salátafejeket. A palántanevelés után minden nap új növényeket helyeznek a termesztő felület közepébe, melyek 30 nap alatt érnek ki a tárcsa szélére, ahol betakarítják. A termesztés teljesen független a talajtól. A gyökerek speciális összetételű, a saláta megtermesztéséhez igazított tápoldatban úsznak. a kör közepétől a széléig a sorok közötti panel folyamatosan szélesedik, így biztosítva a helyet a saláták növekedéséhez.

A másik nagyon érdekes technológia a vertikális termesztés. Itt is talaj nélkül a termesztenek. Erre azért van szükség, mert ezek a berendezések nagyon tiszták. Talaj használatával sok szennyeződés kerülnek a levelekre. Ide pedig még a légy sem mehet be. Japánban a termesztésre felhasználható területek korlátozottak. Sok a hegy és helyigényes kultúrák termesztését nagyon meg kell gondolniuk. A nagyvárosoknak ez még jelentősebb probléma, leleményes megoldás ez.

Bár ezek a megoldások nagyon is szükségesek a mai világunkban. Mégis gondolkozzunk el azon, hogy friss salátához mi magunk hozzájuthatunk, akár egy balkonládából.

Nektek melyik tetszik jobban?