Három héttel ezelőtt írtam nektek a hemoglobinról és a klorofillról. Ha erről a témáról gondolkodom mindig a fodros kel jut eszembe. Télen a magnézium pótlás is nehezen megoldható, ebben segíthet nekünk ez a zöld hős!
Ezek a gyönyörű árnyalatok! Nézzünk néhány érdekességet erről a kereskedelmi forgalomban igen keveset látott káposzta féléről! Korunk egyik szupertáplálékaként említik, ráadásul nem csak valami egzotikus országban termeszthető, hanem hazánkban is. Bel tartalmi értékei csodálatosak, van benne C-, E-, A-, K-, B6-vitamin, vas, mangán, kalcium, kálium, réz. Minden ami csak szuperré tehet egy zöldséget. A káposztáéhoz természetesen nagyon hasonlít az íze, szóval aki alapvetően szereti a káposztát, nem fog sok különbséget érezni. Az igazi nagy előny a színben rejlik. Minél sötétebb zöld egy levélzöldség, annál több klorofilt tartalmaz. A klorofil magja pedig magnézium.
Ehhez a zöld halmozható levéltömegre nem kell várnunk, hogy fejet képezzen, ugyanis ez növény nem fejesedik be. Igazából a ma ismert kelkáposzta elődje, őseink nemesítési munkájának kiindulópontja. Leveleit egyesével választhatjuk le a szárról tövenként 4-5 nagyobb darabot. Egy-egy tő így nem ad egyszerre sok levelet, de azt sokáig teszi. Itt kezdődnek a problémák.
"Miért is nem lehet ezt a csodanövényt zöldségeseknél és bevásárlóközpontoknál frissen látni? Hiszen ezt mindenkinek fogyasztania kéne."
A választ a zöldségtermesztés fejlődésében kell keresni. A munkaerő a termesztésben nagyon drága hozzávaló, ezért megpróbálnak a legtöbb területen gépesíteni. Ha valamit levelenként kell szedni, nem lesz jövedelmező, mert nagyon sok embert kell alkalmazni (ami ráadásul nem is áll rendelkezésre). Ha kevesebb emberre bízzák a betakarítás, akkor a minőség rovására megy.
Egy káposztaföld tekintetében akkor lehet a legnagyobb hasznot hajtani, ha egyszerre be lehet takarítani az egész táblát. Gépesítve akár három ember is képes ezt a műveletet végrehajtani. Ez a szintű automatizálás viszont általában a feldolgozásra kerülő fejek esetében alkalmazandó, hiszen sérülések keletkeznek a káposztákon és osztályozás sem nagyon történik. A friss fogyasztásra szánt káposztákat még legtöbb esetben kézi erővel szedik. Természetesen ott is traktorokra rakodják.
Ezután a fejek, amiket a boltokban megvásárolhatunk majd, hűtőházakba kerülnek, hogy a kínálat mégiscsak folyamatos lehessen. Egyszerre senki ember fia nem vásárolna fel annyi káposztát. Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy az őseink hűtőházak nélkül is boldogultak az élelmiszertárolásban, de hát a város közepén sajnos nem optimális gúlába rendezett káposzta tornyokat tartani.
Egy fodros kel földet viszont sokáig kellene látogatni, mert folyamatos a betakarítás róla, amelyet ráadásul nagy gondossággal kell végezni. Csak a fogyasztásra alkalmas levelek kerüljenek ládába és a rossz levelek is eltávolításra kerülhessenek, különben rovarok és növénybetegségek táptalajává válnának. Friss fogyasztás révén a leszedett leveleket azonnal a boltokba kell eljuttatni és növényvédőszereket sem lehet alkalmazni, mert vegyszermaradványokkal kerülne a fogyasztókhoz. Bár 2-4 hétig tárolhatjuk hűtőházban, akkor sem képes versenyezni a fejekkel. Egy ilyen folyamatra üzleti modellt felhúzni manapság.... minimum kockázatos.
Pedig még a legjobb tulajdonságáról nem is szóltam. A nemesítés során sajnos ez a paraméter eltűnt a káposztákból. Ez nem más mint a magas fagytűrőképesség. -16°C és -6°C-ig még növekedni is képes. Az íze is akkor lesz az igazi ha elkapja a fagy. Egész télen lehet szüretelni. De! A gazdaságok idénymunkásokkal dolgoznak, télen nem sok a munkaerő. Nem lenne aki szedné! A téli hónapokban azonban nagyon hasznos lenne nem csak hűtőházakban tárolt zöldségeket fogyasztani. Láthatjuk, lenne alternatíva, viszont társadalmunk a jövedelmezőségre rendezkedett be, nem az egészségre.
Mit tehetünk, hogy mégis hozzájussunk ehhez a zöldséghez? Termesztés saját részre. Ez az amit nem szívesen hallanak az emberek. Aki városban lakik, azért mert nincs hol, aki kertesházban az meg örül, hogy télen nincs annyi munka a portája fenntartásával. Nem vagyunk rászorulva az élelmiszereink saját kezű megtermesztésére. Épp elég változatosságot látunk a bolti kínálatban is.
Azokban az országokban ahol nagyobb a kereslet a fodros kelre, ott termesztik nagyobb táblákon monokultúrában. Bár ebben az esetben sem friss fogyasztásra, Feldolgozzák és ilyes formán a betakarítás is részben gépesített.
Hornyák Eszter
