Ilyen és ehhez hasonló képeket sokat láthatunk az interneten. Nem is kell sokat magyarázni az értelmét! Változnunk kellene, de ez nagyon lassú folyamat. Már talán a legtöbb ember unja is ezt a témát. Mégis úgy érzem, nem látjuk még az összes aspektusát ennek a problémának. A környezetünk rombolásával a fejlett országokban elért életszint nem lesz tartható. A legtöbb médium az erdők pusztulásáról, állatfajok kihalásáról, a földi légkör melegedéséről, időjárási anomáliákról, civilizációs vészhelyzetekről beszél.
Kicsit kevesebb szó esik a víz készletek fogyásáról, bár a 2019-ben bekövetkezett vízhiány India egyik nagyobb városában vízgazdálkodási problémának számít, ivóvizük eddig is már csak palackozva volt. Még kevesebb szó esik termőtalajaink pusztulásáról. A termésátlagok versenyéről, minél többet termelni egy hektáron és még több területet termelésbe fogni. A fejlett társadalmak mohóságáról már van némi fogalmunk, szemét termelésünk elképesztő méreteket ölt. És nem is beszéltünk még a légszennyezésről, az olaj kitermelés lobbijáró, a tenger és óceánok elképesztő méreteket öltő műanyagtartalmáról, a világot uraló nagyvállalatok országokat térdre kényszerítő befolyásáról.
A témák sokasága egyszerűen végeláthatatlannak tűnik és a problémák nem fognak maguktól megoldódni. Sőt! Van olyan tettünk a Földön, amit már nem is tudunk helyrehozni!
Így tehát tegyük fel a kérdést újra. Mik is vagyunk most? Egy faj a Földön, amely elég intelligenciával rendelkezett ahhoz, hogy közösségekbe rendeződjön és a vadászó-gyűjtögető életmódot maga mögött hagyva fejlett társadalmakat hozzon létre. Egy faj a Földön, amely elegendő intelligenciával rendelkezik, mégis életterét rohamosan pusztítja a jólét és a kényelem érdekében. Bőségben élünk a világ egyik felén, míg a másikon nyomorban, pedig a Föld még a mai népességadatok mellett is elegendő élelmet nyújthatna az élethez és a békéhez.
Az első igazi nagy löketet az emberiségnek a fejlődés útján a mezőgazdaság adta. Természetesen ez az ágazat az évezredek során rengeteget fejlődött. Voltak korszakok amikor még igazán természetközeli dolognak számított a földeket művelni. Mára már viszont ez is megváltozott. A mezőgazdaság is üzlet lett. A profit érdekében élelmiszertermelés gyanánt világméretű környezeti pusztulás megy végbe. Olyan tájegységeken is termesztünk manapság gabonát, ahol az időjárás és a felszíni víz készletek erre nem adnak lehetőséget. De öntözni mégis szükség, így a rétegvizek kiszivattyúzásával teszik ezt meg, és ahol kifogytak a kutak ott magára hagyják a földeket, tovább állnak. Ezek a vizek nem megújuló forrásokból származnak. Szinte felbecsülhetetlen az ökológiai kár, amit ezzel okoznak a sivatag közepén.
Afrikában is hatalmas pusztításokat visznek véghez egy kedvenc angol-szász szokásért. A Valentin napi rózsáért. Minden szál rózsát 8 éven keresztül gondoztak azért, hogy az áhított hölgynek odahassa a férfi, szerelmét bizonyítva. Mindezt azért, hogy végül a kukába végezhesse. Ugyanis a termesztéshez felhasznált megannyi vegyszer miatt nincs értelme még leszárítani sem, komposztba tenni pedig még veszélyesebb. Kenyában megtermesztik a rózsát, melyet vágástól számítva egy napon belül repülővel Hollandiába utaztatnak. Innen, mivel rendkívül romlandó árúról van szó, hűtőkamionokkal szállítanak tovább a felvevő országokba. A rózsa víz igénye hatalmas és ehhez még az utaztatás környezet terhelő hatása is hozzáadódik. Ami pedig ebben a legfontosabb: ivóvizet szolgáltató tavak száradnak ki ezért!
Bizony a víz! A fejlett országokban még van, de ha egy kicsit utána járunk mennyi vizet használunk el élelmiszereink előállításához, akkor nagyon meglepődünk! Enni természetesen kell. Bármilyen ételhez nyúlunk, ahhoz vízre volt szükség. Csak az nem mindegy, hogy mennyi. Azt hiszem nem túlzás állítani, hogy az állati termékek és az élvezeti élelmiszerek toronymagasan megnyerték a versenyt!
Ne hagyjuk elveszni a racionális gondolkodást amikor a gyomrunk korog! A második agynak nevezik, aki kordában tudja tartja már 2 aggyal gondolkodik.
Hornyák Eszter
