Zöldség és gyümölcs fogyasztásunk egyik fő indoka, hogy egészségesek, tele vannak nyomelemekkel, növényi fehérjékkel, flavonoidokkal, szín anyagokkal, ásványi anyagokkal és vitaminokkal. Változatosak, ízben, színekben, állagokban, felhasználási módokban. Van aki csak növényeket eszik, nincs szüksége állati fehérjére. Viszont valami megváltozott az elmúlt 50-60 évben. Nagyjából 100 évvel ezelőtt fedezte fel Szent-Györgyi Albert a C-vitamint. Abban az időben 10 liternyi paradicsompaprika présléből 6,5 gramm (6500 mg, a napi ajánlott mennyiség 1000-2000 mg között mozog) C-vitamint sikerült kinyernie. A paradicsom paprika nem egy csenevész zöldség, viszonylag vastag a húsa. De még így is megadná a gondot a napi ajánlott mennyiséghez elegendőt fogyasztani belőle. Természetesen nem csak paprikából kell bevinni a vitaminokat. A legjobb, ha minél változatosabban tesszük ezt meg.
Szintetikus vitaminokkal komplexen tudjuk pótolni azokat a hiányokat, amelyeket az étkezésünk már nem tud fedezni. De miért került az emberiség ilyen helyzetbe? A növények, amelyeket termesztünk nagyon kevés a táplálkozásunknak hasznos anyagot tartalmaznak és még ez is egyre kevesebb és kevesebb lesz! Már-már az is megfordul az ember fejében, hogy ez nem fontos probléma, hiszen már majdnem mindent szintetikusan is elő tudunk állítani. Arról, hogy egy vitamin készítmény tényleges vitamin tartalma mennyire bizonyul hitelesnek, azt nincs tisztem megkérdőjelezni. Nem tudom őket sem cáfolni, sem alátámasztani. Viszont ezekben a tablettákban sok más olyan hozzávaló van, melyre egyáltalán nincs szüksége az emberi szervezetnek. És sajnos a legkárosabbakat pont a gyermekeknek szánt készítményekben vannak. Hosszú a lista az összetevőknél, és szinte mindenhol szerepel maltodextrin, gumiarábikum, módosított kukorica keményítő, szacharóz. Ezek a hozzáadott anyagok nagy része könnyen bomlik cukorrá a szervezetben. Tényleg gyermekek számára szeretnénk felesleges cukorforrást adni?
Visszatérve a fő problémára: A zöldségek és gyümölcsök vesztenek egészséges mivoltukból. A probléma gyökere egészen eldugva szőtte be magát a mindennapjainkba. Ma már természetes, hogy a kertészeti kultúrákat a kártevők és betegségek ellen védeni kell. Termesztési technológiától függetlenül ez egy hangsúlyos feladatkör. Ezzel a feladatunkkal termésünk van bőven és fogyasztunk is bőven, viszont a növényeink ellustultak. Pont úgy, ahogy az emberek is ellustultak, mert van például sok embernek autója a nyugati világban, vagy épp áram. A növények rendelkeznek mindenféle védelmi mechanizmussal, ahhoz hogy legyőzzék a kártevőket és a betegségeket. Ezeket anyagcsere folyamatok(másodlagosa anyagcsere) során állítja elő, illetve állítaná elő, ha szükségét érzi. Mivel gondosan vigyázunk rájuk, felesleges energia és alapanyag felhasználás lesz számukra a védelemre áldozni. A tápanyagokat a növények számára szintén szintetikus formában adagoljuk, és általában a talajélet hiánya miatt ezek a tápanyagok nem is hasznosulnak, nincs ami feldolgozza a növények számára felvehető formára.
A rossz hír ebben, hogy a számunkra fontos tápanyagokat szintén a másodlagos anyagcsere folyamatok során állítja elő a növény. Hiába van ott minden matematikailag a vitaminok előállításához a növény számára, az élet nem egy matek példa. Szép a termés, de üres. Ma már nem lenne elegendő Albertnek 10 liternyi préslé.
Van-e erre megoldás? Én pozitív vagyok, hogy egyszer ez a folyamat helyreáll! De hasonló lesz ahhoz a folyamathoz, mint mikor az emberek elvesztik a kényelmüket. Azok a fajták hamar eltűnnek a világból, melyek túlságosan is rá vannak szorulva az emberi védelemre. Lassan jutottunk el idáig és a visszaforduláshoz is pont annyi időre lesz majd szükség. Amit ma megtehetünk mi emberek, hogy természetesebb vitaminforrást keresünk a tabletták helyett. A növényeinket újra fel kell fegyvereznünk az életre.
Hornyák Eszter
